De sok bánat szűnne meg és de sok átok,
ha azt a szót hallanám, hogy
megbocsátok.
Megállna a síró szemek könnye, patakja,
ha mindenki tiszta szívből megbocsátana.
Ez a világ nagyon beteg, sírva kiált,
pedig tudós, nagy emberek gyógyítgatják…
De hiába, nem szűnnek a sóhajtások,
mert nem hallom ezt a szót, hogy
megbocsátok.
Nemzetek zúgnak, itt-ott ki is törnek,
vért adnak inni ezen szomjas földnek.
Mért vannak a szántóföldön szétszórt sírok?
Ott sem hallom ezt a szót, hogy
megbocsátok.
Nagy emberek bíznak szebb és jobb jövőben,
szebb gondolat él az emberek szívében.
Most lássuk csak, mit hoztak az új századok?
Most sem hallom ezt a szót, hogy
megbocsátok.
Vészmadarak röpködnek a levegőben,
tüzet szórnak zöld mezőre, legelőre…
Íme rommá zúzattak a nagy városok,
ott sem hallom ezt a szót, hogy
megbocsátok.
Úgy vágyom e szó után, de mindhiába,
ellenség lett apa, fiú, anya, s lánya.
Mért megannyi házassági elválások,
ott sem hallom ezt a szót, hogy
megbocsátok.
Igy kesergek, s feljutok a Golgotára,
rátekintek a középső keresztfára.
Ki rajta függ, azt üzeni tihozzátok,
jöjjetek mind énhozzám, én
megbocsátok.
megbocsátok.
Keresztfát,
megismerem rajta az Isten Szent Fiát.
Én Jézusom, ezen szóért hálát adok,
most már én is mindenkinek
megbocsátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése