SÁRHELYI ERIKA - FÉLUTON

Valahogy mindig félúton vagyok.
        Remélve, nem vagyok útban senkinek.
     S míg „valahonnan” „bárhova” jutok,
   valami jót mindig magammal viszek.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.

Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
      hiába megyek - minden út körbefut.

Valahogy mindig félúton vagyok.
    Mondják: az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
     s hogy minden lépés a csillagokig ér.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
           Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
  S próbálok úton maradni - emberül.